Mi �rt�kes a szem�lyis�g sz�m�ra val�ban? Az, amit az �letben tesz, val�ban jelent�s�ggel b�r sz�m�ra? Itt a tartal�kok h�z�r�l van sz�, mind az anyagi dolgok, mind a rendelkez�sre �ll�, vele sz�letett k�pess�gek tekintet�ben.

Ha ez ut�bbiakb�l az ember m�g nem val�s�totta meg a legjobbat, akkor k�nyszert �rez arra, hogy fejlessze �ket. A velesz�letett k�pess�geket konkr�tan hasznos�that� k�szs�gekk� kell alak�tania. Az �sszes k�n�lkoz� alkalommal �lnie kell. K�pess�geit �s energi�it produkt�van ki kell haszn�lnia �s engednie kell �ket l�that�v� v�lni - ahelyett, hogy elrejten� vagy mag�ba z�rn�.

Min�l kisebb fok� az �n�rt�kel�se, ann�l nagyobb az ig�nye azt a tulajdon �ltal kieg�sz�teni. K�nyszer�t� erej� az a v�gy, hogy olyan dolgokat birtokoljon amire egy�bk�nt nincs is sz�ks�ge. A feladat teh�t az �n�rt�kel�s kifejleszt�se, �nmaga elfogad�sa.

Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy gyakorlatilag hasznos�that� k�pess�gekkel �s effekt�v cselekv�ssel r�gz�tse mag�t az anyagi vil�gban. (A p�nz probl�m�v� v�lhat – k�l�n�sen akkor, ha ez a t�ma figyelmen k�v�l marad. A p�nz�gyi bizonytalans�g gyeng�t� hat�ssal lehet az identit�sra �s �n�rt�kel�st k�ros�thatja).

M�sk�ppen megk�zel�tve a h�z egy l�thatatlan kalitka, melyben fel �s al� futkosunk – jobb napokra v�rva. Olyan napokra, amikor a kalitka kiny�lik �s szabadj�ra enged (b�r semmi sem jelent akkora f�lelmet, mint �ppen ez a szabads�g). A „fogs�g” egyik k�l�nlegess�ge, hogy ezt a „cell�t” nemcsak otthonosan rendezt�k be ("az �n h�zam az �n v�ram"), hanem �gy gondoljuk, hogy min�l t�bb luxus vesz k�r�l minket, ann�l jobb a k�z�rzet�nk �s ann�l jobban n� a tekint�ly�nk, elismerts�g�nk. Elv�rjuk, hogy elismerj�k nek�nk azt, hogy ezt mind mi szerezt�k, mi „csin�ltuk” – mi �rt�kes emberek vagyunk, mivel �rt�kes dolgaink vannak.

Ebben a gondolkod�si modellben azonban benne rejlik a k�nyszer is. Nevezetesen az, hogy semelyik eddig megszerzett �rt�kkel nem tudjuk v�g�rv�nyesen kifejez�sre juttatni a saj�t �rt�k�nket, �s �gy (k�nyszeresen) tov�bb kell v�s�rolnunk �s gy�jten�nk, d�sz�ten�nk, hogy a m�r egyszer el�rt dolog ne v�ljon „semmiv�”.