Megítélése

Az asztrológia megítélése minden korban vitatott volt, már a pogány Rómában is előfordult, hogy a városból kitiltották az asztrológusokat; és a felvilágosodás előtti Európában is sokszor mint „pogányságot” elítélték. Érvényességéről nehéz világos képet adni. Számos kiváló tudós foglalkozott vele, például Kepler is, de ide sorolhatjuk a magyar Győrffy László hadbíró ezredest is, aki mai ismereteink szerint az első magyar asztrológiai tankönyv szerzője volt. Az asztrológiát nagyon sokan ellenzik, sokan alapvető tanításainak ismerete, vagy legalább megismerésének igénye nélkül. Sokan az emberi „szabad akarattal” ellentétben állónak tartják, és ezért eleve tagadják

Kritikája

Az asztrológia kritikája elsősorban tudományos oldalról történik, és a tudományos módszer elemeit kérik számon. Ennek megfelelően ez empirikus igazolást hiányolják és az elméleti problémákat kritizálják

Elméleti problémák

Az asztrológia, mint "elmélet" is gyenge talajon áll. Első gond, hogy nincs tulajdonképpen egy asztrológiának egy pontosan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Vannak, akik szerint az időpont percnyi pontossággal kell, ugyanakkor ismerjük a csillagjegyekkel operáló teljesen durva horoszkópokat is.

A következő gond, hogy az asztrológia általában nem mondja meg, mit is tud jósolni. Ha semmilyen egyértelműen ellenőrizhető jóslata nincs, akkor azért nem tudomány. Ha van, akkor merül fel a kísérleti ellenőrzés lehetősége.

Az elfogadott fizikai ismereteink szerint a Nap és a Hold kivételével a bolygók és a csillagok nincsenek olyan hatással ránk, amelyet az ember akár csak érzékelne, nemhogy jelentős befolyással lenne rá. Fordítva sem tudunk hatásról, tehát hogy a csillagok miért jeleznék az egyének valamilyen tulajdonságát. Nincs tehát semmiféle hatásmechanizmus az asztrológia elgondolása mögött, pláne nem olyan, ami illeszkedne más tudományos ismereteinkhez.

A következő probléma, hogy amennyiben volna ilyen hatás, akkor az asztrológia akár a születés, akár a fogantatás időpontját veszi alapul, az ember életének egyetlen pillanatát tekinti csak. Nincs semmiféle indoka annak, hogy a hatás miért pont csak ebben a pillanatban volna jelentős, és máskor miért nem. Az ember életében az égi, ciklikus hatások hosszabb távon kiegyenlítődnének, ha lenne is ilyen.