Az egyetemességben való felolvadást, a kiáradó szeretetet, az áldozatkészséget jelképezi. Ugyanakkor a keretek szétolvadását, a határtalanságot, a káoszt is jelenti. Jelzi, hogy hol vagyunk befolyásolhatóak, hol vagyunk különlegesen szenzitívek, hol vagyunk odaadóak.
Megmutatja melyik házban kényszerülünk szembesülni a bizonytalansággal, a csalódásokkal, a káosszal. Ugyanitt hajlamosak vagyunk elkerülni a feladatokat, kitérni a szükségszerűség elöl. Itt ködösítünk. A feloldódás, az önfeladás, a feltétlen hit, az álmodozásaink helyét jelöli meg a képletben.
A határok, a struktúra feloldásán dolgozik, azaz a Szaturnusz ellenében. A felépítettet lebontja, az alapokat aláássa, a kényszert fellazítja, a kötelességeket kikerüli. Talán mindezt előre tudta Szaturnusz (Kronosz), amikor lenyelte a fiát, Neptunuszt (Poszeidónt). |