A 9. ház talán legfontosabb jelentéstartalma, amiből aztán minden más értelmezés kiindul, az ÚT, az UTAZÁS, az ELVÁGYÓDÁS, a KALAND fogalomköre. Az út egy követendő, példaértékű eszménynek (szent út) a jelképe. Maga az utazás általában a keresés, a fölfedezés, a beavatódás, a megtisztulás, a misztikus tudás utáni vágy, a profán térből a szent térbe való átlépés. Célja a béke, az igazság, a boldogság, a halhatatlanság, a központ, az önazonosság megtalálása. Jung szerint az utazás az egyén önmagával való elégedetlenségéről tanúskodik, amely új horizontok föltárására ösztönzi.

Az utazás vágya, jelentősége végigvonul a világ szinte valamennyi mítoszán, tradícióján. Gilgames útja a halhatatlanság füvéért a beavatódás útja. Egyiptomban a lélek halál utáni utazása a megmérettetés aktusával párosul. A buddhizmusban a nirvána felé vezető út maga a spirituális fejlődés. Kínában a tao (út) a kozmikus igazság jelképe. A sámán utazás lelki út, célja a szellemvilágba való felemelkedés. Odüssszeusz, Heraklész, az argonauták útjai a feladaton és próbatételen túl, az elérhetetlen elérésének beteljesüléséről is szólnak.

Az Ószövetségben a zsidók vándorlása az Ígéret földjét célozza meg. Az Újszövetségben Jézus azt mondja: „Én vagyok az út.” Saulusból Paulus a damaszkuszi úton válik. Dante utazása beavatódás az isteni világrendbe, a Tudás birtokába jutás. A Grál kereső lovagok célja a megtisztulás volt. Az utazás tehát beavatódás. Nem ugyanaz érkezik meg, mint aki elindult. Az utazás feladatközpontú. Vállalkozás a lehetetlenre.

Sohasem egyszerű kíváncsiság, világlátás igénye hajtja a mítoszok hőseit, hanem valamilyen külső, isteni (vagy emberi?) kényszer. A mítoszokban az utazás munka, veszélyes és kényszerű vállalkozás. A hétköznapokban is minden utazás egy kicsit megváltoztat minket. Az utazásból visszatérő az „újjászületett” képét mutatja az otthon maradók számára.

„Elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni.”