A pszichológiában azt a tulajdonságcsoportot "amilyen nem akarok lenni" általában árnyéknak nevezik. Így a Descendens (7. ház) egyben árnyékpont is. A lélektani törvényszerűségek alapján az elfojtott, integrálatlan árnyékunkat általában a Te-re vetítjük rá mint "árnyékhordozóra", azaz az elutasított értékrendekkel, lelki minőségekkel, pszichikus energiákkal a külvilág, a Te megnyilvánulásain keresztül konfrontálódunk.

A tudatos én ill. a perszóna kialakulásával és megszilárdulásával egy időben kialakul a tudattalanban az árnyékszemélyiség. Ezen árnyékszemélyiség (milyen nem akarok lenni) a perszónával (milyen akarok lenni) egyfajta poláris ellentétet alkot. Azon részünkről van szó, amit elutasítunk magunktól, amit elfojtunk magunkban (ennyiben Freud tudatalatti fogalmához közelít). Azaz kezdeti fokon árnyéknak nevezhető mindaz, ami az analizált személy számára tudattalan. Jung szerint mindehhez csatlakozik a kollektív tudattalanban létező archetipikus árnyék is (a jó, a rossz, a bűn, bűntudat, a tabu, az incesztus fogalma egyetemes emberi természetű).

Általában születésünktől fogva több akár egymásnak ellent is mondó tulajdonsággal, jellemvonással rendelkezünk. A szocializáció során egy részükkel azonosulunk, sőt fejlesztjük őket, a többit azonban elutasítjuk magunktól - ez az árnyék keletkezésének pillanata.

Ugyanakkor a nyilvános én (Asc, MC) és az árnyék között létrejövő erőtér hozza létre azt a pszichikus energiát, amely a személyiségfejlődés szempontjából elengedhetetlen. (Egyéni törekvés – milyen akarok lenni és milyen nem – önismeret növekedése – az én felelősségteljes felvállalása).

Ugyanakkor problémát jelenthet, hogy az árnyékszemélyiségünket nem mindig tudjuk féken tartani. Határhelyzetekben előtör és nehéz utána kijavítani az énképen esett csorbát. Az árnyék elzárja a tudattalan mélyebb rétegei felé vezető utat. A psziché kreatív erőforrásaihoz (anima / animus, archetípusok, komlexusok) csak az árnyékprobléma feldolgozása után juthatunk.

Mivel az egó (Nap) a perszóna (Asc, MC) irányában törekszik megvalósítani önmagát, ezért a poláris szembenállásban lévő tudattalan árnyék felöl jövő impulzusokat akadályozónak, fenyegetőnek éli meg (Nap - Szaturnusz, Asc - Desc, MC - IC). Minél erősebb bennünk az elutasítás, az elfojtás, az ellenállás a tudattalannal szemben, annál inkább ellenség lesz belőle. Ez az elfojtott árnyékkép aztán törvényszerűen rávetül a környezet arra alkalmas egyéneire, hiszen a belső ellentét külsővé tétele tehermentesítő hatású. Így tehát az ellenfelünk reális képét saját árnyékprojekciónk torzíthatja. Klasszikus területe e projekciónak a horoszkóp (pszicho-struktúra) 7. háza. A következő 8. ház pedig ezen árnyékkal való szembesülésnek és potenciális integrációjának (kihívás) lesz a területe (árnyékkonfliktus).

Céltudatos (ön)elemzéssel az árnyék felismerhető és tudatosítható az asztropszichológiai analízisben. Ám ezután jön a neheze, hiszen megismerhetem ugyan az árnyékomat, de annak integrálása annál problematikusabb lehet(etikai probléma).

Árnyéka lehet egyénnek, családnak, csoportnak, társadalomnak. Előfordulhat, hogy egy több generáción keresztül rendes, pozitív gondolkodású, szociális konfliktusok nélküli családban egyszer csak az egyik családtag árnyékhordozóvá válik. A szülők árnyéka is nagyon hatékony. A gyermekre intenzíven hat, hiszen az elsősorban a szülő tudattalanjára reagál.