A Halál – illetve annak az archetípusát hordozó Skorpió jegy – egy magasabb rendű létezésbe való átlépés analógiája, ezért az élet meghatározó eseményeihez kötődő határátlépési kísérlet a Skorpió attitűd sajátja. Minden határsértés a Középpont, a Skorpiót oly nagyon izgató Nagy Titok irányába mutat. De mi is ez a Középpont, ami a Skorpió pillanatban felvillanni látszik?

Ismert Agrippának a körben elhelyezett emberi alakja, mely a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz egységét hivatott ábrázolni. A kör középpontja (a Nap) egybeesik az alak köldökével. Középpont és köldök. Kiindulópont és végcél. Az Egység, a reintegráció, a halhatatlanság esélye, a halandóság bélyege. A föld köldökét a mítosz szerint Zeusz két sasmadara találta meg Delphoiban. Ez az a hely, ahová nem ér el sem a Nap, sem a Hold fénye. Itt volt Püthón , a sárkánykígyó (– Kígyó, – Skorpió) barlangja, mely magába nyelt Teret és Időt.

Apollón megöli a kígyót, melynek a rothadó teteméből felszálló gőzt belehelve Püthia, a jósnő ihletet és választ kap. A vizes jegyek képviselői, a Rák, a Skorpió, a Halak – így a velük analóg házak is – szoros kapcsolatban vannak a tudattalannal. Lelki beállítottságú, érzelmileg determinált archetípusok. A Skorpiónak a kollektív tudattalan talán „legkonfliktusosabb részei jutottak”. Itt a legkiélezettebbek a polaritások, az ellentétek, a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az elpusztító örvény és az önmagára találó újjászületés.

A föld köldöke a kozmikus közösülés, az Ég és a Föld, a Fény és a Sötétség egyesülése is egyben. A Skorpió archetípus fontos eleme tehát a szexualitás, de soha nem az élvezet céljából. Számára ez is élet-halál harc, az Én megszűnése, új minőség megteremtése, a határátlépés kísérlete.

A Skorpió az egyesülésben annak az energiának (kígyóerő: Kundalini, az alkímiai Urobos, az azték Tollas Kígyó) az áramlását kívánja feléleszteni, mely személyiségét egy pillanatra önmagán kívülre helyezi. Ez az egyéni tudatosság halála („kis halál”) a kölcsönös tudatosság megszületése jegyében. A Skorpió alkimista módon egyszerre és végletesen törekszik a szexuális aktus során az anyag (a Test) és a lélek transzformációjára. A Skorpió tudja, hogy a szexualitásnak semmi köze az erkölcshöz, számára az misztérium, rituálé, beavatódás.

Egyetlen archetípust sem érdekel a határ másik oldala annyira, mint a Skorpió típust. Talán azért, mert erősebb szálak kötik az „odaáthoz”, mint másokat. A hétköznapi világ határán időnként mindenki átlát egy pillanatra, de aztán el is kapja a tekintetét. Ez a határhelyzet az, ami a Skorpiót leginkább érdekli, pedig a határátlépés pillanata mindennél riasztóbb.

A határátlépés a határtalan mérhetetlen terhével és felelősségével „ajándékozza meg” a Skorpió archetípusát. A határátlépés pillanatában a Skorpió már képtelen eldönteni, hogy ő lép-e még, vagy már a mélybehúzó örvény húzza. Az élmény felforgató, tragikus, és végtelenül szubjektív.

A transzformáció során az egyén látszólag elvész a közösség számára. Így válik a Skorpió archetípus öntörvényű individualistává. Számára az élet minden mozzanata személyét érintő válsághelyzet, zuhanás a sötétbe, vagy éppen esély a megújulásra. A Skorpió számára a halál (– transzformáció, – határhelyzet, – válság) jelen van mindenben, illetve maga az élet folytonos halál jelleget ölt.

A mindennapok szintjén a Skorpió pillanat a válsággal azonosítható. A krízis természetes velejárója az emberi életnek, és többféle formában jelentkezhet: szociális, életkori, lelki, szellemi, testi, érzelmi válság, hogy csak néhányat említsek. A válság mindig egyértelmű választásra, döntésre kényszerítő állapot. Kiváló alkalmak lehetnének ezen hétköznapi kis nigredo-állapotok egy újabb transzformációs lépés megtételére az individuáció útján, ám az átlag Skorpió karakter sokkal inkább saját szubjektív ösztönvilágával van elfoglalva, mintsem ezt észrevegye.

A 8. ház (Skorpió pillanat) képviseli az Énben az alvilágot, a sötét oldalt, a megtisztító átalakulást, a mélypontot, a pusztítót, a halált, a belső alkimistát, a szexust. Ez az a terület, melyről leginkább nem akar tudomást venni az ember, bár az állandóan figyelmezteti őt a létezésére.