A kommunikáció sokkal több mint a beszéd. A közlésnek a beszéd csak egyik formája, s a beszédet is többféle közlésforma kíséri. Kommunikál, vagyis közöl valamiről valamit, valamilyen csatornán (írás, telefon, e-mail, zászló lengetés) keresztül, valamilyen kóddal (jelek, szavak), valakinek.

Kommunikáció esetén hét féle viszony létezik:
– én és ő,
– mindkettőnk viszonya ahhoz amiről beszélünk,
– mindkettőnk viszonya a használt jelekhez,
– mindkettőnk viszonya a helyzethez.

Egy köznapi kommunikáció lehet látszatközlés, tényközlés, véleményközlés, érzelemközlés és énközlés. Mindez történhet gesztussal, mimikával, testtartással, intonációval, beszélők közti távolsággal, beszéd közbeni mozgással. A kommunikáció egyénít minket, miközben vannak társadalmi rétegekre, kultúrákra jellemző kommunikációs formák is.

A kommunikáció nem csupán információ csere, hanem elsősorban kölcsönös megértés. A kommunikáció résztvevői nemcsak a külső (az objektív), hanem a belső (a szubjektív) világhoz is viszonyulnak. Ezt is kell kölcsönösen ismerni valamennyire.

„Gondolkodom, tehát vagyok” szemben
a „Létezem, tehát eltérek” megoldásával.

„Nem attól vagyok ugyan, hogy Te vagy, de attól tudom, hogy vagyok, hogy Te vagy.”